Tényleg létező jelenségről beszélünk?! Furcsa, hogy ma már milyen új fogalmak születnek, ilyen jelentéktelen dolgokról. Mégis, sokunk életében rettentően meghatározóak ezek a kifejezések és ami mögöttük van. A közösségi oldalak megszületésével teljesen új trendek és elvárások jelentek meg az emberek felé, talán elsősorban a nők felé, hiszen az instagram felhasználók nagyobb százaléka a nők köréből kerül ki. Meglepett engem a www.marketingprofesszorok.hu statisztikája, mert azt hittem, hogy sokkal nagyobb az instagramot használók nemi eloszlása a nők javára, de annyira mégsem nagy a különbség, hiszen a 2019-es adatok szerint 52% női instagram felhasználó van és 42% férfi.
Szerintem kevés olyan nő, kevés olyan anya van, aki ne szeretett volna, ha még csak pár percig is, de ezeknek a „insta ideálokak” a helyében lenni. Bevallom, hogy néha velem is előfordult, de minél jobban törtem magam azon, hogy elérjem a kívánt állapotot, még ha csak egy fénykép erejéig is, egyre nagyobb depresszióba kezdtem süllyedni. Minek erőlködjek azon, hogy olyan képet próbáljak magamról mutatni, amit sem anyagilag, sem lelkileg, de még fizikálisan sem tudok teljesíteni. Furcsa világ ez, mert utálod és szomjazod egyszerre, elítéled, de a függője vagy és nehéz menekülni. Hajt a kíváncsiság, és érdekel a „tökéletes emberek” élete, hétköznapjai, de nem bírod elviselni, hogy neked nem lehet ilyen. Egyedülálló anyaként még borzasztóbb nézni a #perfectfamily képeket, pedig szép dolog, meg örülni kell neki, de így töményen adagolva csak mély szomorúságot érzek tőle.
Az anyák sokszor egyébként is elítélik egymást, és támadják a másikat, tegyen az bármit, pedig pont nekünk, édesanyáknak lenne szükségünk a támogatásra, egymás segítésére. Kritizáljuk az insta mamikat, de mégis követjük őket. Ahogy görgetem az instagramon a képeket, és látom a „tökéletes terhességet”, a „tökéletes szülést”, a „tökéletes szülés utáni anyukákat”, valahol meg is értem, hogy ezt akarja mindenki mutatni, valahol pedig szeretném elkiáltani magam...hagyjuk már ezt! Olyan irreális elvárásokat állítanak ezzel a nők és az anyák felé, én egyébként is ezt valahol a küldetésemnek érzem, hogy leírjam és segítsek másoknak azzal, hogy elmondom a véleményemet, és hogy ne érezze magát senki kevesebbnek, rosszabbnak attól, hogy nem abba a „bizonyos rétegbe” tartozik, és igenis merjük vállalni azt, amik Mi vagyunk, amit Mi tudunk adni és mutatni.
Nem ezeket az „instamamikat”-„insta ideálokat” akarom elítélni, mert valószínű, hogyha én is így állnék anyagilag és megtehetném, akkor a legszebb oldalamat szeretném megmutatni a nagyvilágnak. Mivel nem így van, nem is így teszek, de ettől még nem akarom magam rosszul érezni a közösségi oldalakon, én is szeretnék jelen lenni, képeket megosztani, véleményt nyilvánítani.
Egyre jobban érzem azt, hogy kezdjük megadni egymásnak az esélyt arra, hogy ismertségtől és anyagi helyzettől függetlenül szabadon hagyjunk bárkit érvényesülni a közösségi oldalakon. Ezt nagyon pozitív dolognak tartom, és ha így nézzük, akkor egy nagyon jó lehetőség ez az önkifejezésre. Hiszen attól, hogy nem élünk Amerikában, és nem vagyunk milliomosok, nincs tökéletes külsőnk, még készíthetünk szép képeket magunkról, vagy a gyerekeinkről, családunkról, de ha úgy érezzük, hogy mi a valóságot és a nem épp legszebbnek hitt pillanatokat szeretnénk megörökíteni, akkor ezt is megtehetjük.
Egyébként pedig gondoljunk bele, hogy valószínűleg a tökéletesnek ítélt insta mamik élete sem hibátlan, és nekik is kell kakis pelust cserélni, és az ő Gucci felsőjüket is lebüfizi a gyerek ugyanúgy, mint a mi turkálóból vásárolt pulcsinkat. Az biztos, hogy sokat dolgoznak azon, hogy mindig tökéletes képet mutassanak magukról, de pont ezért értékelendő az erőfeszítésük. Nekünk, „átlagos” embereknek kell máshogy látnunk ezt a világot, és máshogy felfognunk azt a kép dömpinget, amit például az instagram nyújt nekünk. Ha zavar minket ez a jelenség, akkor próbáljunk meg hozzánk hasonló embereket követni, velük beszélgetni, az ő képeikből inspirálódni.
Abban, ahogy az instagramhoz állok jelenleg, sokat segített az egyik nagyon kedves barátnőm videója. Eszter egy szuper youtube csatornát készített Eszterszeglete néven, és nagyon érdekes témákkal foglalkozik. Az Instagram „napos oldala” címmel csinált egy remek kis videót, ami egy kicsit nekem is segített átformálni a szemléletemet, nektek is ajánlom. Olyan jó dolgokat mond el benne, és egyébként tényleg minden viszonyítás kérdése. Szűrjük meg azt, hogy kiket követünk, ha zavar minket a kevésbé tartalmas, ám annál felszínesebb tartalomgyártó, akkor szimplán ne kövessük, ne nézzük a képeit. Jó gondolat még Esztertől, az is, hogy az instát egyfajta albumként definiálja, ahol az emberek szebbnél szebb képeket tesznek fel, és minden kép mögött van egy történet, egy munkafolyamat. Ha így nézem, már nem is látom olyan borzasztónak ezt a világot. Ha jobban belegondolunk, nem kell megmutatni a gyengeségeinket, ha nem akarjunk, hiszen kicsit több munkával és érzékkel mi is alkothatunk egy idilli világot a követőink számára, csak döntsük el, hogy mit szeretnénk közvetíteni és maradjunk hitelesek.
Mi egyébként, a Pelenkanyuval nem feltétlenül ragaszkodunk a tökéletességhez, sőt, pont hogy nem, de tudjuk és meg is akarjuk mutatni az igényes és stílusos oldalunkat, és valahogy megtalálni a kettő közti egyensúlyt. Látunk anyukákat remek lehetőségekkel, csodás családdal és biztos háttérrel, és ismertem meg olyan anyukákat is a felületen, akik nem tudják és nem is akarják az insta mami szintet képviselni, és pont ez a klassz. Bárki megtalálja a hozzá hasonló embereket, és csodás kis közösségek is születhetnek itt.
Én már így szeretném látni ezt, és persze még így is vannak pillanatok mikor irigykedve figyelem az „insta sztárjait”, de aztán eszembe jut a sok pozitív visszajelzés, az egyre jobban kibontakozó barátságok, a csodás, inspiráló személyiségek és máris máshogy látom az Insta világát!
Eszter videóját itt nézhetitek meg: