A hétre elég esős időt jósolnak, legalábbis felénk, és ilyenkor nincs is jobb, mint bekuckózni és filmezni, amíg újra beindul a napsütés. Én általában nagy filmfaló vagyok és tényleg a horroron kívül bármire rá lehet venni...de vannak olyan napok, amikor se izgulni, se agyalni, se szurkolni nincs kedvem és a romantikus filmeket is a hátam közepére kívánom és tényleg csak egy könnyű, megmelengető film elé szeretném levetni magam (persze a minőségből ilyenkor sem adok le). Szóval összegyűjtöttem nektek azokat a filmeket, amiket én az ilyen alkalmakkor veszek elő.:)
Életrevalók (2011)
(kép forrás: imdb.com)
A sztori nem szokványos, de nem is bonyolult: egy ejtőernyőbaleset után tolószékbe került francia milliomos, Philippe, új gondozót keres maga mellé, amikor az állásinterjún megjelenik a cseppet sem odaillő, munkanélküli segélyen élő Driss. Az ötvenes éveiben járó, kifinomult, hófehér Philippe és a két méter magas, fekete, Kool & The Gang rajongó Driss párosa egyáltalán nem hétköznapi és ők sem gondolták volna az elején, hogy mekkora segítséget fognak nyújtani egymásnak. Ez a film olyan könnyedséggel és hétköznapisággal ütközteti és oldja fel a két világ sztereotípiáit, hogy az ember nem győz mosolyogni.
Felül semmi (2003)
(kép forrás: imdb.com)
Helen Mirren egy csodanő és aki nem ért velem ebben egyet, az ne is olvasson tovább. Bárcsak több olyan nő lenne, aki ilyen büszkén tudna öregedni. A film olyan 40-es éveik végén és 50-es éveik elején járó nőkről szól, akik egy leukémiás barátjuk halála után a helyi kórháznak szeretnének pénzt gyűjteni, de nem akárhogy: az angol kisvárosi életbe belefáradt Chris ráveszi a többieket, hogy egy ízlésesen pucér naptárral kampányoljanak a jó célért. Természetesen a városka közössége teljesen felbolydul, Chris-ék életével egyetemben. Ez a film a bizonyíték rá, hogy rajtunk áll mennyit csorbít az idő a szépségünkön és az életörömünkön és, hogy sosem késő kilépni a komfort zónánkból.
A séf (2011)
(kép forrás: imdb.com)
Én személy szerint nagyon imádom Jon Favreau-t és valahogy mindig is úgy képzeltem el őt, ahogyan ebben a kis filmjében alakít. A főszereplő Carl élete épp a csúcspont utáni szakadékba zuhan: a házassága tönkrement, karrierjét pedig pillanatok alatt tönkrevágta a Twitter. Ex-felesége unszolására belevág egy régi álmába, hogy a versengéstől és kritikáktól nyüzsgő elit éttermek világától búcsút vegyen, és újra megtalálja az élete értelmét egy büfékocsi pultján keresztül Amerikát járva. Ha úgy érzem magam, hogy kicsit megakadtam az életben és nem tudom mit is kellene kezdenem magammal, akkor mindig ebből a filmből nyerek új energiákat. Plusz két jó tanács: 1. Egyetek a film előtt/közben valami nagyon finomat, mert végig korogni fog a gyomrotok 2. Egyszer mindenképpen készítsétek el a film igazi főszereplőjét, a kubai szendvicset
Apáca show (1992)
(kép forrás: imdb.com)
Ezt a filmet remélem nem kell senkinek bemutatnom. Nekem a 80-90-es évek filmjeit nézni mindig egy szentimentális élmény, mert ezek voltak azok a filmek, amiket minden vasárnap este együtt néztünk a nappaliban a családdal. Whoopi Goldberg pedig egyébként is egy hatalmas ráadás. Deloris-t, a másodosztályú bárénekesnőt egy apácazárdába rejti az FBI, miután egy gyilkosság szemtanújává vált. A harsány és csökönyös Deloris a legkevésbé sem illik bele az összképbe...de, mint utólag kiderül, a zárdának nagyon is nagy szüksége volt rá.
Terminál (2004)
(kép forrás: imdb.com)
Számomra akkor vált valósággá ez a film, amikor egyszer egy családi nyaralás alkalmával körülbelül 12 órát késett a gépünk és a reptéren kellett éjszakáznunk valamint amikor a barátommal egy római reptéren töltöttünk 24 órát, hogy megspóroljuk egy egy-éjszakás szállás árát. Persze ez semmi ahhoz képest, amit szegény Viktor Navorskinak kellett megélnie. A történet szerint, Viktor pont egy szerencsétlen napon érkezik Amerikába, hiszen azon a napon szűnt meg az országa hivatalosan létezni. Szegény Viktor több hónapra beszorul a bürokrácia fogaskerekei közé de szépen lassan megtalálja a helyét a reptér mikro-közösségében.
A segítség (2011)
(kép forrás: imdb.com)
Szerintem ez a lista legkevésbé ismert filmje pedig több okból is figyelmet érdemelne. Bámulatosan ötvözi a humort és a szorongató valóságot a 60-as évek Amerikájában (Mississippi), ami távolról sem volt egy kedvező világ az afro-amerikaiaknak és a fiatal, fehér, önálló nőknek. A filmben szerencsére mindkét oldalt végigkísérjük, mind a fekete házvezetőnők és az őket felkaroló karrierista Skeeter törekvéseit.
Zöld könyv: Útmutató az élethez (2018)
(kép forrás: imdb.com)
Ismét a 60-as évek Amerikája és ismét az afroamerika-fehér ellentét, de kicsit másképp, mint A segítségben. Ebben az esetben egy kifinomult, fekete zongoraművész és egy mackós New York-i digó feszülnek egymásnak egy déli turné közepette. Furcsa helyzeteket szül, amikor ez a két nagyon különböző férfi megpróbálja megismerni és megérteni egymást. Tony figurája zseniális, pont annyira veszi komolyan az életet, amennyire kellene...meg egyébként is Viggo Mortensen rajongó vagyok.