Szerintem nem árulok el nagy titkot azzal, hogy az életem kisebb (nagyobb) részét a telefonomon keresztül élem. Felkelés után híreket olvasgatok, reggeli és pakolás közben Balázsékat hallgatok, megnézem a menetrendet, megnézem a nyitvatartási időket, ránézek instára (a Pelenk@nyu instára), felnézek facebookra, átböngészem az emaileket, ha unatkozok ismét híreket vagy youtube videókat kezdek pörgetni, írok egy két embernek, tanulni is a telefonomon tanulok, este arról jógázok és meditálok, lefekvés előtt pedig netflix dömpinget tartok (ha szar napom van, akkor egész nap). Mindenhová viszem magammal a lakáson belül is, anyukám szegény még aggodalommal nézi mikor fogom leejteni, de én mindig csak legyintek rá, hiszen már egy valóságos hetedik érzék fejlődött ki bennem: a telefonom az idők során a karom meghosszabbítása lett.
Eddig mégsem éreztem, hogy gond lenne, ugyanis bizonyos erkölcsi szabályokhoz sikerült már a kezdetektől fogva tartanom magam. Én például meghitt társaságban sosem veszem elő a telefonom, nem kezdek el messengerezni, csak ha esetleg (nagyon ritkán) meg szeretnék mutatni egy két képet, és ez olyan szabály, amit ha kimondatlanul is, de ugyanúgy elvárok a velem szemben ülőtől. Ha olyan a helyzet, akkor én zokszó nélkül rászólok a másikra, mert szerintem kifejezetten bunkó dolog. Pláne az olyan (sajnos egyre ritkább) esetekben, amikor személyesen tudok találkozni valakivel. Azt is korán megfogadtam, hogy számomra nem lesz egyenértékű a messengeren keresztül és a személyesen tartott kapcsolattartás sem. Szerencsére a közeli barátaim ismernek és tudják, hogy szinte sose válaszolok azonnal és akkor sem írok túl sok mindent pedig ritkán tudunk csak találkozni, hiszen mindenki már más városban él. De nekem akkor sem fekszik a dolog... és ugyanúgy a telefonálás sem (még pizzarendelésnél is izzad a tenyerem). Nekem kell az, hogy lássam a másik arcát, arckifejezéseit és halljam, hogy mire milyen hangon reagál különben nem tudok csak úgy megnyílni. Remélem azt nem is kell már kifejtenem, hogy a kommunikáció "messengeres" formája mennyire félrevezető és mennyi fölösleges szorongáshoz vezet. A harmadik nagy fogadalom az az instaszüzességem megtartása volt, amin az utóbbi időben a Pelenkanyu blog következtében egy kis csorba esett. Nekem sosem volt saját instafiókom, mert érthető okokból nem akartam, hogy magába szívjon és bekebelezzen az a fajta világ is. Nehogy félreértsetek, sem nem negatív sem nem pozitív jelzőkkel nem szeretném illetni az instagramot, itt egyszerűen csak arról van szó, hogy az én személyiségemhez az előbb említett döntés bizonyult hitelesnek (mellesleg az önbizalmamon is sokat dobott az insta-mentesség). A Pelenk@nyu instagram oldalát is a nővérem kezeli (szerencsére jól megy neki és szereti csinálni), nekem csupán annyi részem van benne, hogy egy-két képen én szerepelek és azokat én szerkeztem, esetleg hashtageken agyalok napozás közben. De nem kell izgulni, ezek az új élmények sem tereltek abba az irányba, hogy saját fiókot nyissak.:)
Tehát ott tartottam, hogy ezidáig nem sok gondom volt a telefonhasználatommal...a karanténhelyzet viszont kicsit megváltoztatta a dolgokat. Nagyon sokáig az egyetlen inger, ami engem ért, az az volt, amikor anyukámmal elmentünk bevásárolni. És ezzel bizony nagyon sokan így voltunk. A képernyőidőm pedig az egekbe szökött...az ágyamba kuporodva magzatpózban egy nap alatt ledaráltam a The Last Kingdom 4. évadát és még sorolhatnám. Pedig egész tevékeny voltam, edzettem, jógáztam, tanultam, takarítottam, de nem sikerült 0-24 produktívnak lennem.
És ezek a 'csodálatos, új szokásaim' szépen befészkelődtek az életembe. Nekem mindig is két nagy gyengepontom volt, a Youtube és a Netflix...ha hozzáveszem a többi alkalmazást is, akkor heti 42 órám veszett el a telefonképernyőm előtt. Nekem ez egy nagy szám..bár lehet csak azért, mert eddig sosem számoltam ki pontosan a képernyőidőm.
Szóval múlthéten digitális detoxon voltam, hogy tapasztalatokat gyűjthessek nektek.
Előkészületek
A vasárnap estét azzal kezdtem, hogy szétnéztem milyen applikációk lehetnek a segítségemre. Először a Digital Detox(ingyenes) nevű appot töltöttem le és igazából ez lett volna a legideálisabb megoldás, hiszen annyi applikációt tudott letiltani, amennyit csak kívántam, de sajnos állandóan lefagyott tőle a telefonom, így azt muszáj volt a Block Apps-re (ingyenes) lecserélnem. Ezt használtam már korábban is (tippelhettek, hogy a vizsgaidőszakok környékén). Egyébként ez viszonylag jól tette a dolgát, annyi, hogy az ingyenes verzióban csak korlátozott számú applikációt blokkol le és néha kicsit 'elfelejtette a dolgát' és akkor újra be kellett lépni a programba, hogy észbe kapjon. Úgy állítottam be, hogy ne lehessen csak úgy letörölni az applikációt és, hogy hajnal 5-től éjfélig tartsanak a blokkok, mert akkor valószínű már/még nem leszek ébren, hogy átbabráljam a beállításokat.
Én a következő appokat tiltottam le: Instagram, Youtube, Netflix, Messenger, Google Chrome, Facebook. És itt 3 'engedményt' muszáj volt megtennem saját magamnak, mert azt azért be kell vallanunk, hogy a mai világban már nem reális a valódi egyhetes internetmentesség.
A laptop nem számított tabunak, mert nekem alapvetően a telefonhasználattal volt bajom. A blog és a nyelvizsgára való készülődésem miatt egyébként sem tudtam volna nélkülözni és úgy voltam vele, hogy a laptopon való Netflixezés esetenként kijár nekem. (Nemtudom ti, hogy vagytok vele, de már laptopon is utálok bármibe is belekezdeni, hiszen sokkal lassabb és körülményesebb, mint telefonnal) Tehát laptopon szabad volt a német magántanárommal messengereznem + írhattam a volt csoporttársaimnak, hiszen azon a héten államvizsgáztak. Másokkal tényleg nem beszéltem.
Mivel a youtuberól jógázom, így muszáj voltam meghagyni azt az opciót (legalábbis nekem így működik a telefonom), hogy a zenéim közé belépve be tudok lépni a Youtube egy lebutított verziójába és ott rá tudok keresni és meg tudok nézni videókat, annyi különbséggel, hogy se kommenteket, se a számomra javasolt videókat nem látom, tehát nem tudok ész nélkül böngészgetni, mivel mindenre rá kell keresgélni. Ezzel egyébként tényleg nem volt gondom.
A telefon alapböngészőjét meghagytam vészesetekre a nyitvatartási idők és egyéb fontos infók (receptek) eléréséhez. Ez például nagyon is kapóra jött egy nem tervezett mászócipő vásárlásánál is.
Szóval így vágtam neki a hétnek.
Tapasztalatok
Alapvetően egy nagy tényező befolyásolta a digitális detoxom megélését: az, hogy egyedül voltam-e vagy társaságban. A társaságban töltött idővel hála istennek tényleg nem volt gondom, bár mindig furcsa helyzeteket szült, amikor szólt nekem a másik, hogy ezt nézzem már meg a neten és én nem tudtam felütni a telefonom, vagy amikor nővérem rámírt, hogy ezt és ezt láttam-e instán, majd két másodperc után kapcsolt, hogy azt se tudom miről beszél. Az igazi kihívást így az egyedül töltött idő jelentette.
Amit egyből észrevettem, az az volt, hogy sokkal hatékonyabb voltam, legalábbis olyan szempontból, hogy nem húztam az időt és mindenbe gyorsan belekezdtem, megcsináltam és kész is voltam. Nem voltak a teendőim között ki tudja mivel elfecsérelt 10-15 percek, bár összességében nem csináltam több dolgot, mint a szokásos napjaimon...hogy egyébként mivel ment el a többi idő, azt nehezen tudom visszafejteni. Szerintem több időt töltöttem más társaságában és így gyorsabban mentek a napok. Az is kifejezetten jól esett, hogy nem olvastam híreket. Én amúgy is hajlamos vagyok a híreken szorongani és az elmúlt héten végre (egy kis túlzással) fellélegezhettem. Az unalmas percekben újságokat nézegettem, nekiálltam sütni vagy még egyszer elpakoltam a konyhában. Volt, hogy csak úgy kiültem a kertbe a napsütésbe, lehunytam a szemem és csak voltam...az is nagyon jól esett. Végre megint belekezdtem a Harry Potterbe németül és viszonylag időben sikerült lefeküdnöm.
Egyedül péntek este és vasárnap délelőtt volt egy nagyobb megingásom, bár szabályt nem szegtem. Péntekre már nagyon elfáradtam (őszintén nem tudom mibe, de már a németezést nagyon untam és a közeledő vizsgaidőpont is nyomorgatta az idegeimet) és este egy pohár borral a kezemben elkezdtem az Outlander 2. évadát nézni a laptopomon és éjfélig meg sem álltam...de esküszöm olyan jól esett, egy kicsit végre kikapcsolhatott az agyam és valaki más életén izgulhattam. Vasárnap délelőtt pedig ismét nekilendültem sorozatozni (az esős idő is rásegített a pizsamás bekuckózáson) de ott csak két részig jutottam, mert utána szerencsére programom volt.
Összegzés
Pont annyit hozott számomra az elmúlt hét detoxa, mint amennyire éppen akkor szükségem volt. Nem történtek nagy életmegváltó események és nem sírtam el magam minden este, hogy hiányzik a Youtube, de azért kellettek az új szabályok. Egy jó kis befelé figyelés és elcsendesedés volt a múlthét, de a társasági élményeimet is sokkal jobban meg tudtam élni azt hiszem. Alig vártam, hogy kimozduljak és emberek között legyek vagy csak úgy beszélgethessek valakivel személyesen. Arra is rájöttem, hogy számomra az unalom az, ami megdobja a képernyőidőmet, hiszen sokkal kényelmesebb valamit elkezdeni cél nélkül nézegetni, mint nekiállni és ténylegesen csinálni. Nagy tanulság még, hogy a szenvedős 'nincskedvemsemmitcsinálni' napjaimon annyit tényleg megengedhetek magamnak, hogy megnézek egy jó filmet vagy megnézem az aktuális kedvenc sorozatom...mert egy-egy ilyen nappal nem ártok semmit magamnak.
A következőkben is megtartom a blokkjaimat, de más feltételek között. Hogy hatékonyabbak legyenek a napjaim beállítottam, hogy reggel 6-tól este 7-ig nincs Böngésző, Youtube, Facebook és Instagram és este 7 után is csak egy órát használhatom őket (mert egyébként bőven elég annyi idő). A Netflixet is lekorlátoztam, úgy állítottam be, hogy este 8tól-10ig nézhetem, ha nagyon muszáj. Így a heti 42 óra lecsökken 21-re...pont a felére és nekem ez most bőven elég.
Remélem, hogy kedvet kaptatok egy kis digitális detoxhoz és a jövőben ti is ki fogjátok próbálni:)