Első kovászos kenyér

Bevallom őszintén, hogy már egy jó ideje foglalkoztat a kenyérsütés gondolata. A kezdő löketet az adta meg (nem a “karanténhelyzet”), hogy egy kedves barátnőmtől kaptam ajándékba egy adag kovászt. Külsőre nem volt valami szép látvány, de az illata valahogy nagyon megtetszett. Magáról a kovász készítésről és etetésről is lehetne mesélni, az én szememben egy nagyon komoly tudományággá nőtte ki magát az utóbbi napokban.

Először is három receptet néztem meg (Péklány, Libor Marcsi, Péksuli Szabival) és sajnos azt a következtetést kellett levonnom, hogy nem fogom tudni sehogy sem lecsalni az időt. Ahogy összeszámoltam a folyamatokat, a végeredmény 6-7 óra lett és a barátnőm is megerősítette ezt a számot, mivel ő már sütött előttem. Végül Libor Marcsi receptjét választottam ki (link a cikk alján), talán azért mert a videóban többször is elhangzott az a biztatás, hogy ezt a kezdők is meg fogják tudni csinálni.

A recepthez még annyit fűznék hozzá, hogy egy két dologban azért sajnos sikerült eltérnem. Kenyérliszt és teljes kiőrlésű búzaliszt helyett csak sima finomlisztet és teljes kiőrlésű rozslisztet találtam itthon. 7 grammal kevesebb kovászom volt, sima só helyett himalája sót tettem bele és szakajtóm sem volt az utolsó kelesztéshez (utóbbit egy nagy, piros szűrővel helyettesítettem, amit konyharuhával béleltem ki és rizsliszttel szórtam be). Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én például sosem vagyok teljesen felkészülve egy sütéshez vagy főzéshez. Na mindegy, ez már csak ilyen.

A munkafolyamat a következőképpen hangzik: autolízis, dagasztás kovásszal, dagasztás vízzel+sóval, pihentetés közben hajtogatás, előformázás, pihentetés, formázás, kelesztés, sütés.

Én egy napsütéses keddi reggelen 8:45-kor kezdtem el, szépen kényelmesen. Már előre elterveztem, hogy ez a napom erről fog szólni, de ugyanakkor azt is tudtam, hogy a pihentetési idő intervallumokban bőven lesz időm mást csinálni.

Igazából elég egyszerű volt a kezdés. A kétfajta lisztet jól összekevertem a vízzel, letakarva 9-től 10 óráig pihentettem.

Egy kicsit kevesebb kovásszal tudtam csak dolgozni (a 150g helyett 143g) de ekkor már nagyon lelkes és magabiztos voltam. Egy nagyon ragacsos tésztát kaptam, ezt 5 percig “csapkodtam” a deszkán, amiben rendesen megizzadtam. Nekem az elején rendesen odaragadt a deszkához, de ahogy gyorsabb lettem kezdett valahogy összeállni.

Miután hozzáadtam a sót és a két evőkanál vizet, a tészta szerkezete teljesen megváltozott. Leginkább a vizes gyurmához tudnám hasonlítani, egyébként sokkal kellemesebb érzete volt, mint az előző tésztának. Ezt is jól megcsapkodtam, olyan 3 perc után kezdett egy gombóc formát felvenni és már kevésbé ragadt oda a deszkához. Még egy-másfél percig folytattam a csapkodást és végül egy selymes de még mindig folyékonyabb állagú valamit kaptam. Egy kiolajozott tálba raktam pihenni 10:24-kor.

Én 3x30 percenként hajtogattam és mindegyik hajtogatásnál egyre szivacsosabb lett. Ha jól értelmeztem az egészet, akkor tulajdonképpen ez idő alatt bújnak ki a kis buborékok a tésztából. Én az edény oldalán figyeltem őket, de egy-kettő a tészta tetején is keletkezett. Ez gondolom azt jelentette, hogy jó úton haladok.

Az előformázás és a rendes formázás után egy hihetetlenül könnyű gombócot kaptam. A formázás alatt odafigyeltem rá, hogy gyengéden kezeljem a tésztát, nehogy megsérüljenek a buborékok. 13:30-kor raktam be a rögtönzött szakajtóba. 16:00-kor begyújtottam a gázsütőt, nálunk 240°C helyett csak 220°C a max, úgyhogy imádkoztam, hogy az is elég legyen. A nagy vaslábast is beraktam melegedni. A tésztát 16:20-kor kifordítottam egy sütőpapírra és mintát vágtam bele. Bevallom ez volt a legjobb rész. Félkor betettem a lábassal együtt a sütőbe és vártam a csodára.

Pontosan 40 percet hagytam fedővel és 10 percet anélkül. Mikor levettem a fedőt, már akkor is gyönyörű aranybarna színe volt. Nekem az alja egy kicsit megpirult de a mi sütőnkben ez nem nagy meglepetés, így nem hagytam, hogy elrontsa az élményt. Pontosan 75 deka lett és pont olyan ropogós, amilyennek lennie kell. Az idővel sem számoltunk mellé, este 6 órára már csak a fele maradt meg...

Pozitívumok:

- A recept kiváló, könnyen követhető és még az én alternatív megoldásaimmal is remekelt

- Annak ellenére, hogy kezdő vagyok a kenyértészták terén, nem tűnt nehéz feladatnak

- Nagyon finom lett, a családban mindenkinek ízlett - Pótolhatatlan érzés házi kenyeret vacsorázni

- A pihentetési időkben lehet mosogatni, takarítani

Negatívumok:

- Kicsit körülményes

- Egy egész napot igénybe vesz

Összegzés:

Nagyon pozitív csalódás. Nekem ritkán sikerül elsőre valami ilyen jól, ha sütésről van szó. Megbízhatónak találom a receptet és biztos, hogy máskor is fogok, sőt akarok házi kovászos kenyeret sütni. Egyszerűen összehasonlíthatatlan a bolti kenyérrel. Nekem teljesen megérte az a 7 óra készülődés, bár utána fogok nézni, hogyan lehetne jobban időzíteni az előkészületeket. Valami olyasmire gondolok, hogy előző este összekészítjük és éjszaka kelesztjük, hogy reggelre már csak be kelljen tolni a forró sütőbe. Az is biztos, hogy egyszer rendesen nekikészülök majd és az alaprecept szerinti lisztfajtákból fogok sütni. Az is nagy könnyebbség, hogy 4 hozzávaló kell hozzá: liszt, teljes kiőrlésű liszt, só és víz. A konyha sem hever romokban mivel a pihentetéskor volt bőven időm elmosogatni. Sajnos én is sokszor türelmetlen vagyok és azonnal akarok mindent, de ha mást nem is, ma megtanultam, hogy nagyon kifizetődő tud lenni a türelem. A fáradalmak után anyukámmal 20 percig a kész kenyér felett ücsörögtünk és arról beszélgettünk miért is olyan jó ez a házi kovászos kenyér...neki visszahozta a gyerekkorát.

Itt a link Libor Marcsi receptjéhez: https://www.youtube.com/watch?v=-Gj2J6KG5qw

A bejegyzésben megjelenített termékek nem szponzoráltak.