Frida Kahlo rövid életének megdöbbentÅ‘ eseményei olyan szorosan fűzÅ‘dnek és kapcsolódnak egymáshoz, hogy lehetetlen feladat lenne pár szóban összefoglalni. Persze a cÃmszavakat nagyjából mindenki ismeri: összenÅ‘tt szemöldök, baleset, Diego, mexikói viselet, festészet...de kár lenne ezt a 47 évet erre a pár szóra lebutÃtani. Bevallom Å‘szintén, hogy korábban sajnos én is csupán ennyit tudtam róla...és milyen tudatlan voltam. De az utóbbi hetekben Hayden Herrera: Frida cÃmű könyvét olvasgattam, ami megkÃsérli körülbelül 500 oldalban összefoglalni és megmagyarázni ezt a nem mindennapi életutat...úgy gondolom nagyon is sikeresen. Habár a Fridáról fennmaradt baráti megemlékezések és a férje, Diego Rivera önéletrajzi könyvében szereplÅ‘ történetek sokszor nem egyeznek, mégis a Frida leveleit olvasva összeáll a kép. Habár azt is érdemes tudni, hogy Fridának is megvoltak a sajátos mesélÅ‘i eszközei; leveleiben is felbukkan egy-két eltúlzott esemény és az is sokszor elÅ‘fordult, hogy az idÅ‘ elÅ‘rehaladtával már máshogy emlékezett vissza bizonyos történésekre.... De végtére is Å‘ ilyen volt, mindig a végletek között élt; ha mérges, ha szomorú, ha boldog volt, Å‘ azt mindig a közel 160 centiméteres és 44 kilogrammos testének elképesztÅ‘ és teljes erejével tette.
Ebben a cikkben érthetÅ‘ okokból nem próbálnám meg megkÃsérelni, hogy az egész életét bemutassam nektek (ahhoz tényleg a könyvet érdemes elolvasni vagy gyorstalpalónak ajánlanám még a 2002-es Frida cimű filmet, amiben Salma Hayek egyszerűen zseniálisan alakÃt), viszont szeretnék pár érdekesebb momentumot, tényt, gondolatot megosztani, amikrÅ‘l a könyvben olvasva Frida, mint egy valódi lélegzÅ‘, érzÅ‘ nÅ‘, meg tudott jelenni nekem.
Frida családja és származása nagyon összetett és meghatározó dolog volt, még jóval a születése elÅ‘tt is. Német-magyar zsidó származású édesapja, Guillermo (Wilhelm) Kahlo 18 éves korában egy esés következtében szörnyű agyi károsodásokat szenvedett, Ãgy egész életében epilepsziás rohamokkal küzdött. Emiatt ez az egyébként csodás elme, egy visszahúzódó férfivá érett, aki egy évvel késÅ‘bb, édesapja második házassága után, Mexikóba 'menekült', spanyol keresztnevet vett fel és már sosem tekintett vissza. Frida édesanyjával, Matilde Calderónnal egy ékszerboltban dolgoztak egymás mellett és Wilhelm elsÅ‘ feleségének halála után utat is engedtek a szerelemnek. Furcsa véletlen talán, hogy Matilde elÅ‘zÅ‘ szerelme is egy fiatal német férfi volt, aki öngyilkos lett Matilde jelenlétében. Matilde, Ãrástudatlansága ellenére egy nagyon okos és bölcs asszony volt és végülis Å‘ terelte Wilhelm Kahlo-t a fotózás irányába, hiszen ez volt Matilde édesapjának a foglalkozása is. Wilhelm élete végéig egy magának való, befelé forduló személyiség maradt, aki sosem volt a szavak embere. Habár munkáját becsülettel végezte és sikeresnek mondható fotóssá vált viszonylag rövid idÅ‘n belül, sosem tudott teljesen megnyugodni Mexikóban és erÅ‘s német akcentusát haláláig megÅ‘rizte. Frida saját bevallása szerint édesapja tekintetét viszont édesanyja testét örökölte, a családfáról készült festményt elnézve pedig nyugodtan kijelenthetÅ‘, hogy az ikonikus szemöldök pedig az apai nagymama hagyatéka.
(kép forrás: https://www.moma.org/collection/works/78784)
Magdalena Carmen Frida Kahlo y Calderón egy esős reggelen született 1907 július 6-án (Rák csillagjegyű volt, Oroszlán aszcendenssel) habár Frida később 1910-re változtatta a születési évszámát, (ugyanis ebben az évben tört ki a mexikói forradalom és született meg a modern Mexikó) hiszen később szeretett volna minden lehetséges módon Mexikó legjobb patriótájává válni. Az első két nevét csak a keresztelés miatt kapta, egyébként mindig a német eredetű Frida nevet használta (ami 'békét' jelent) habár a náci eszme felemelkedésével a név Frieda formáját vette fel, az első amerikai utazások során az újságokban és az interjúkban pedig sokszor a Carmen néven szerepelt.
Frida volt édesapja kedvenc lánya a négy közül és valahol tényleg rokonlelkek voltak. Édesapja sokszor mormolta magában: "Frida, lieber Frida" (Frida, kedves Frida). Frida gyerekkora nagy részét gyengélkedéssel töltötte (6 éves korában járványos gyermekbénulásban szenvedett, aminek következtében jobb lába elcsökönyösödött) de édesapja volt az, aki sportolásra buzdÃtotta és aki magával vitte a kislányt Mexikó belvárosába, hogy Frida ne csak a szobája négy sarkát ismerje...és Fridát lenyűgözte a lüktetÅ‘ város és édesapja foglalkozása is; mondhatni Ãgy kezdÅ‘dött el Frida művészi érzékenysége növekedésnek indulni. Persze édesanyja, akivel nehezen értették meg egymást, hagyományos katolikus neveltetést szánt Fridának, és megtanÃtotta a hagyományos mexikói nÅ‘i szerepkör jártasságaira is, Frida mindig is lázadó volt. Az ebédnél mondott imánál sorozatosan elkuncogta magát. Amikor iskolába került, igazi fiús kislány volt, aki biciklis száguldozásaival rettegésben tartotta a fÅ‘város utcáit. Középfokú tanulmányait az ország legmodernebb középiskolájában végezhette, de ott sem tudta türtÅ‘ztetni magát. Ha neki nem tetszett egy professzor elÅ‘adásmódja, akkor azt mindig tudatta az igazgatóval a maga sajátos stÃlusában. Hatalmas csÃnytevÅ‘ volt, egyszerűen nem bÃrt a fenekén megmaradni...volt, hogy a nÅ‘vérét belelökte az ágytálba, a barátaival, a Chachuchas bandával pedig rendszeresen kisebb anarchiát okoztak a tanórák alatt. Olyan is megesett, hogy egy kutyára tűzijátékokat kötöztek, meggyújtották és nekieresztették szegény állatot az iskola folyosóinak.
Ebben az idÅ‘szakban kezdÅ‘dött meg elsÅ‘ szerelmi kapcsolata a Chachuchas banda vezetÅ‘jével, Alejandro Gómez Arias-szal. Ez egy valódi diákszerelem volt, amiben két szikrázó fiatal egyesülhetett...sokszor csak titokban, mert Frida anyja semmit nem tudhatott a kapcsolatról. A nyári szünetek alatt, Frida szinte minden egyes nap Ãrt szerelmének, és ekkor fejlÅ‘dött ki Frida sajátos levelezési stÃlusa is: sok apró rajzzal egészÃtette ki a sorait, volt, hogy szomorú vagy sÃró Frida-fejeket rajzolt a levélpapÃrra, hogy érzékletesebbnek hassanak levelei. Szinte védjegyévé vált a rúzslenyomat is, amit egy körrel rajzolt körbe. Az elsÅ‘ önarcképét is a baleset után Alejandro-nak szánta.
kép forrás: https://www.fridakahlo.org https://artsandculture.google.com
Frida legmeghatározóbb életeseménye, a buszbaleset (1925 szeptember 17.), is szinte csodával határos körülmények között történt. EgyrészrÅ‘l Frida és Alejandro elkerülhették volna a balesetet, ha Frida nem erÅ‘sködik, hogy szálljanak át egy másik járatra. MásrészrÅ‘l pedig maga a baleset végül egy élÅ‘ festményben teljesedett ki Frida tudta nélkül, ugyanis a baleset következtében Frida szinte meztelenül feküdt a roncsok között saját vérében és arany porfestékben tündökölve, tudniillik az egyik utas egy festéket szállÃtó festÅ‘ volt. Itt és Ãgy született meg valójában az a nÅ‘, akit Frida Kahlo festÅ‘művészként ismerünk. A baleset elÅ‘tt egyébként orvosnak készülÅ‘ Frida ugyanis a hosszú és lassú lábadozás során kezdett el festeni.
kép forrás: https://lisawallerrogers.com/tag/frida-and-diego-wedding/
Életének másik nagy alkotóeleme a Diego Rivera-val kötött házassága (1929 augusztus 21.) volt. ElsÅ‘re persze szokatlan a nagy darab, durván 20 évvel idÅ‘sebb férfi és az aprócska, húszas évei elején járó Frida közti kötelék. De Diego-ért egyszerűen odavoltak a nÅ‘k. Hatalmas, kreatÃv és modern elme volt az övé; felsÅ‘bbrendűbbnek tartotta a nÅ‘ket és egyszerűen csodálta Å‘ket, testileg és szellemileg is. Frida talán azt gondolta, hogy Å‘ majd megváltoztathatja ezt a férfit, és Å‘ lehet majd az a nÅ‘ és feleség, aki mellett Diego kitart élete végéig. Ezt félig-meddig sikerült is elérni. Frida egyébként gyakran egy békáéhoz hasonlÃtotta Diego testét, de ezt is a maga módján, hatalmas szeretettel tette. Habár Diego egész életében ösztönözte és bátorÃtotta Fridát a festészetre (és egyébként mindig elismerÅ‘en beszélt és nyilatkozott Frida ösztönös tehetségérÅ‘l) Frida a házasság elsÅ‘ éveiben egész lényét Diego-nak szentelte. Sokan talán nem tudják, hogy ebben az idÅ‘szakban kezdte el hordani Frida a hÃres, a késÅ‘bb védjegyévé vált tehuana népviseletet, de eleinte ezt is Diego kedvéért tette, hiszen Diego sokszor járt arra a vidékre festeni és a szóbeszéd szerint volt egy tehuana indán szeretÅ‘je is. Frida tehát teljesen megadta magát a mindent feláldozó feleség szerepéért, Frida Diego elÅ‘zÅ‘ feleségével is nagyon jó viszonyt ápolt (Lupe megtanÃtotta fÅ‘zni is) és minden délben virágokkal dÃszÃtett ebédes kosárkát vitt az egész nap festőállványokon dolgozó férjének. Az amerikai utazások és munkák során is Frida inkább egy egzotikus kiegészÃtÅ‘ volt Diego oldalán, legalábbis az amerikai sajtó és média szemében. Pedig Frida szó szerint utálta Amerikát és még jobban utálta az amerikaiakat, de Diego kedvéért (aki egyébként oda volt az államokért) próbálta jól érezni magát. Az ételek, az idÅ‘járás és a szokások sem nyűgözték le, rosszul volt az amerikai nÅ‘k üresfejű csacsogásaitól és pletykáitól, megnyugvást egyedül a kÃnai negyedben talált, ahol imádott ékszereket és apró mütyüröket vásárolgatni. Egy baráti levélben arról is panaszkodott, hogy szerinte a gringók még rendesen inni sem tudnak, egy-két gyenge koktéltól már részegnek gondolják magukat...miközben Frida úgy ivott mint egy igazi mariachi (erre a tehetségére Diego különösen büszke volt), férfiakat megszégyenÃtÅ‘en felesezve és torka szakadtából mexikói dalokat énekelve. Az egyik kedvenc szórakozásuk Diego-val és a szoros baráti társasággal az volt, hogy az éttermekben a hajnalig tartó iszogatások közben az étkezÅ‘asztalon az ételekbÅ‘l, a sóból, a kenyérbÅ‘l és a zöldségekbÅ‘l tájképeket készÃtettek, a pincérek nagy örömére. Azonban Frida és Diego házasságára sok tényezÅ‘ árnyékot vetett, nemcsak a különbözÅ‘ viszonyok, hanem Frida vetélései, édesanyja halála és az Amerikában megélt boldogtalansága is. A Mexikóba való visszaköltözés azonban nem oldott meg semmit. Habár Diego terve a 'közös' otthonról (ami valójában két ház volt egy hÃddal összekötve) eleinte kifejezetten romantikus és modern ötletnek tűnt, hiszen Ãgy mindkettejüknek jutott szabad alkotói tér, az egész a visszájára fordult. Diego szinte megtört a hazaköltözéskor, hiányzott neki a lüktetÅ‘ amerikai életérzés és az Å‘t körülövezÅ‘ elismerés; le is fogyott, a munkájában pedig kedvetlenné vált, egy vita alkalmával késsel szabdalta szét Frida egyik olajfestményét. A helyzeten az sem segÃtett, hogy Frida egészségügyi állapota szépen lassan hanyatlani kezdett és orvosa tanácsára szexuális életet sem szabadott élnie. Diego végül Frida húgánál talált vigaszra.
(kép forrás: https://art-sheep.com)
Frida karriere épp a Diego-tól való elszigetelÅ‘dés után indult meg az emelkedÅ‘n. Képei végre megkapták azt az elismerést, amit Diego hÃrnevének árnyékában nem szerezhettek meg. Frida kiállÃtásokat tartott, tanÃtott és több szerelmi viszonnyal fűszerezte meg élete ezen szakaszát; még a magyar származású Muray Miklós is tagja volt Frida szÃnes repertoárjának. Persze ez az idÅ‘szak valójában Frida életigenlésérÅ‘l szólt, a siker, a szerelmi kalandok, ha csak pár órára is, de elfeledtették vele azt a szikla szilárd tényt, hogy nem sok ideje van hátra. Frida barátai úgy emlékeznek rá, hogy Frida élete a haldoklás volt és maga Frida is sokszor viccelÅ‘dött azzal, hogy Å‘ bizony sokszor találkozott a halállal és már csak nevetni tud rajta. Amikor a lábamputáció következtében kerekesszékbe, majd ágyba került, akkor is mindig úgy öltöztette fel magát, mintha a városba készülne, ekkor is szellemileg aktÃv életet élt. Diego, mintha végsÅ‘ adósságát törlesztené, végig Frida mellett maradt az utolsó éveiben és ekkor tényleg valód férjként gondját viselte a feleségének, bár ekkor is voltak viszonyai. Frida végül 1954 július 13-án hunyt el, elÅ‘zÅ‘ este magas lázzal és hatalmas fájdalmakkal küzdött. Felmerült az öngyilkosság lehetÅ‘sége is, egyrészrÅ‘l Fridának már volt korábban egy próbálkozása (amikor tudomást szerzett Diego egy újabb románcáról) másrészrÅ‘l a felÃrt fájdalomcsillapÃtóból 7 helyett 11 tablettát vett be. Frida a végsÅ‘ napjaiban megkönnyebbüléssel beszélt a halálról, alig várta, hogy itthagyja ezt a világot. Az utolsó rajza egy fekete angyal volt.
Nézzétek meg további Fridás tartalmainkat is!
Videó (eszterszeglete):
Cikk (Pelenk@nyu):