Kreatív „falfirka”

Bogyó és Babóca felkerül a falra is

Sosem felejtem a napot, mikor először lett saját szobám. Nem mintha nem szerettem volna a tesóimmal együtt lenni, együtt aludni, de vágytam rá, hogy magam rendezhessem be a kis kuckómat, hogy olyan színű legyen a fal, amilyennek én akarom, és olyan bútorok legyenek, amik nekem tetszenek. Anyukámat megkértem, hogy fessen valamit a falamra. Emlékszem, hogy volt egy Micimackós könyvem és abban volt egy kép, amit nagyon szerettem. Kértem anyát, hogy azt fesse fel nekem. Annyira büszke voltam mikor elkészült és imádtam mutogatni a festményt a barátnőimnek. Ciki vagy sem, mai szemmel nézve talán még gázabb lenne, de 15 éves koromig nem hagytam átfesteni. Az emlékek és maga az, hogy édesanyám festette a képet, ezek miatt egyszerűen nem akartam megválni tőle. Emlékszem, le is fényképeztük mielőtt végleg eltüntettük volna a műalkotást.

Akkor megfogadtam, hogy ha gyermekem lesz, biztos, hogy én is fogok festeni neki valamit. Persze szerettem volna, ha olyan szobába visszük haza őt a kórházból, amilyenről minden anyuka álmodik, de akkor ez nem jött össze. Most, hogy egyedülálló anyaként a szüleimnél élünk, így igazából van saját szobája a kis manónak, bár arra nem volt kapacitás, hogy az egészet átfessük és berendezzük. Ráér ez majd akkor is, ha eljön az a pillanat, amikor a kislányommal közös házunkban fogunk lakni, ami már a sajátunk lesz, kialakítunk neki egy olyan kuckót, amilyet ő szeretne. Addig is teljesen jó ez, ami most van, egyébként sem ezek a dolgok számítanak nekem. Bár sok esetben nem is a gyerekről szól ez az egész felhajtás, inkább az anyukák meg nem élt vágyai, vagy az elvárások rendezik be ezeket a gyerekszobákat. Ne higgye senki azt, hogy ezt negatívan írom, ha tehetném, én is mindenből a legszebbet és a legjobbat adnám a lányomnak, de jelen élethelyzetemben ezt nem tudom megtenni. Minden esetre úgy gondolom, hogy mindentől eltekintve nagyon cuki és színes szobája van, ő legalábbis nagyon szereti és ez a lényeg.

Nem volt nehéz eldöntenem, hogy mit fogok neki festeni, hiszen Bogyó és Babóca imádat van nálunk, minden formában nézzük és követjük, akár mesekönyvben, Tv-ben, a dalokat és minden játékot imádunk, ami ezzel a mesével kapcsolatos. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy kétféle képet is felfestek. Az egyiket a neten találtam, a másik pedig egy mesekönyvben volt benne.

Szerencsére nem bonyolultak a képek, nem igényel komolyabb rajztudást, mégis nagyon aranyos és mutatós festményeket kapunk.

Mindig akkor rajzoltam és festettem, amikor a lányom aludt, így nem látta, hogy én csinálom, valamint az sem utolsó szempont, hogy így nem kezdett ő is, engem utánozva a falra firkálni. Ez azért valljuk be, nagyon fontos tényező egy kisgyereknél. Ellenben mikor felébredt és megpillantotta a képeket a falon, mindig nagyon rácsodálkozott és nagyon örült neki.

Folyamata:

- először kiválasztottam a képeket

- ceruzával felrajzoltam (így volt javítási lehetőség)

- megnéztem, hogy minden szín rendelkezésemre áll e, ami a képen található (nyilván nem vettem minden színből festéket, de ajánlom nektek is, hogy vegyetek csak alap színeket (piros, zöld, kék, sárga, fekete és fehér) hiszen ezekből szinte bármilyen színt ki lehet keverni

- először megfestettem a sötét részeket, majd pedig a világosakat (persze egy-egy napot hagytam közte a száradás miatt)

- a végére pedig maradt a kontúrozás (ez volt a legnehezebb, hiszen itt azért elég nehéz volt pontos és vékony vonalakat festeni, nekem is nagyon sok részen lett kicsit vastagabb vagy nem olyan egyenletes a kontúr, de annyira nem feltűnő)

Milyen festéket használtam?

Színező pasztát vettem, amit 125 ml-es kiszerelésekben tudtam beszerezni. Bármilyen festék -vagy hobbi boltban lehet ilyeneket kapni, kb 700-1000 Ft közötti áron. Elsőre nem tűnik soknak a mennyiség, de a látszat csal. Nyilván, ha nagyobb felületet fogtok festeni, akkor sokkal gyorsabban fog fogyni, de nekem még így is nagyon sok maradt benne. A fehér festéket nem ebből a fajtából vettem, hanem sima fehér falfestéket használtam, és ezt kevertem hozzá minden színhez. Azért volt erre szükség, mert így tartósabb, erőteljesebb színeket kaptam. Úgy csináltam, hogy egy külön kis tálkába tettem az adott színből, és csak egy kis minimális fehér festéket kevertem hozzá, hogy az alapszínen ne változtasson. Nekem így nagyon szép és élettel teli színek lettek. De volt olyan rész, amit kétszer is át kellett festenem.

Láthatjátok a képeken, hogy mire haladtam, bár még egyik sincs befejezve, szeretném majd még tökéletesíteni őket, de a blog megírásáig már nem volt rá kapacitásom. Nem mondom, hogy egy Picasso vagyok, de nekem nagyon tetszik mindkét kép, a kislányom pedig nagyon szívesen nézegeti és minden lefekvés előtt örömmel mutatja nekem, hogy ott van a falon Bogyó.

Én bátran ajánlom bárkinek, hogy vágjon bele, ha fel szeretné kicsit dobni a gyereke szobáját, vagy akár a nappaliját, hálószobáját. Maga a folyamat is kikapcsolja az embert, a végeredményben pedig minden nap jó érzés gyönyörködni.