A héten szerettem volna egy olyan témát feldolgozni és megmutatni nektek, amivel szabadidő-szinten az elmúlt félévben sokat foglalkoztam és ami talán nem mindenkihez ér el. A generációkutatásra Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors és Mark Wolynn Örökölt családminták c. könyvén, Tari Annamária ingyenesen megtekinthető előadásain és a WMN-estek generációs különbségek témájú beszélgetésein keresztül bukkantam rá (linkek a cikk alján). Szerintem egy roppant aktuális téma...legalábbis azok számára, akik szeretnék egy kicsit jobban megérteni a helyüket a világban, a társadalomban, a kapcsolataikban vagy szeretnék kibogozni a vágyaik, szokásaik és gondolkodásmódjuk mögött rejtőző miérteket.
Mint a nevéből is adódik, arról van szó, hogy a szakembereknek sikerült áttanulmányoznia a generációk közötti különbségeket (sőt már hatalmas tudásanyag gyűlt össze az elkövetkezendő generációkról is, akik még meg sem születtek) és mint kiderült, nem csak a születési évszámok az eltérőek. Tudom, ez nem tűnhet nagyon meghökkentőnek, hiszen eddig is tudtuk, hogy a nagyszüleink és a szüleink az idő előrehaladtával kevésbé tudnak felzárkózni, beszűkülnek és nem értik, mit miért csinálunk, úgy, ahogyan mi se értjük a tőlünk fiatalabbakat és így tovább és így tovább. De szerintem kár lenne ezen a szinten megállnunk, legalábbis én nem hagytam magam.
Az elmúlt félévben két nagyon fontos általános tényt fogadtattam el magammal a 'kutatásom' során :
mivel mindannyian a társadalom része vagyunk, így akarva és akaratlanul is érvényesek és hatással vannak ránk a társadalmunkat alakító tényezők, tehát generációs szempontból minden egyes ember egy olyan korcsoport része, amelyben ugyanazon társadalmi és gazdasági problémákkal osztozik kortársaival együtt
a családunk, rokonaink, felmenőink élete (az ő generációs problémáik) elképzelhetetlenül nagy hatással vannak ránk, személyes és társadalmi szinten is
Most a héten Tari Annamária (pszichológus, klinikai pszichológus és pszichoterapeuta) 'Y generáció' című könyvét vettem kézbe, ami habár 10 éves az idén, de nagyon sok tanulnivalót és tanulságot ad a kezünkbe. Én Tari Annamáriát egyébként is nagyon csípem...az előadásain nincs finomkodás és púder, ő bizony kerek perec kimondja mi a helyzet. És szerintem erre nagyon sokunknak szüksége lenne...mert így lehet észbe kapni, kilépni a sorból és változtatni. Egyébként bármelyik előadását szívből ajánlom, a Youtube-on bárki számára elérhetőek.
Tehát ebben a könyvében az Y-generáció tagjainak (általában az 1976-1995 között születettek) életéről és életkörülményeiről esik szó (bár a lent említett dolgok ugyanúgy, az összes élő és még meg nem született generációkra vonatkoznak). Ők azok, akik az internethasználat és a fogyasztói társadalom 'első gyermekei' (habár a Z de leginkább az Alfa generációsok a valódi bennszülöttek). Ez az a generáció:
akik látták, hogy a szüleik (az X-esek) hogyan áldozzák fel magukat a munka oltárán és pont emiatt a munkát az Y-osok majdhogynem a rabszolgaélethez hasonlítják, megjegyzem nem alaptalanul. Az X-esek jó része úgy került bele a multik világába, hogy nem igazán rendelkeztek angol/német nyelvtudással és diplomával (tehát nem voltak a nyugati szemlélet alapján 'tökéletes munkaerő') így ők kénytelenek voltak a bedolgozás, a túlórázás, a feltétlen cég iránti lojalitás és az érdekkapcsolatok árán a víz felszínén maradni. Az Y-osok (akik már jóval több diplomával és nyelvtudással rendelkeznek) érthető módon más feltételekkel szeretnének érvényesülni, de sajnos a hazai munkaerőpiac még nem készült fel erre az új korszakra. Ezért az Y-osok folyamatosan két ág között vergődnek, mert dolgozni is kellene és nagyon szorongató a válság és a munkanélküliség fekete lyuka, de egyszerűen nem érzik megbecsülve magukat és inkább váltanak és újra váltanak. Mert ők ,a szüleik példájából okulva, több időt szeretnének saját magukra és a családjukra szánni, többet szeretnének boldogok lenni...vagyis állandóan boldogok akarnak lenni. Ami sajnos azt is jelenti, hogy nem marad idő a csalódások, a szorongások és a félelmek feldolgozására. A fogyasztói társadalomnak ez ad táptalajt többek között, mert így könnyen tudja azt hirdetni, hogy a boldogságot és a tökéletességet elég megvenni...ha ezt és ezt a brandet vásárolod meg, akkor közénk tartozhatsz, a modellek, sztárok és sportolók elitjébe, akiknek minden egyes Instagramon és Facebookon közzétett pillanata álomba illő. Ez az a generáció, akikre már nem hatottak a konvencionális tévés reklámok, így egy új marketing stratégia áldozatai lettek...
Ez az a generáció, ahol a férfi és a női szerepek megváltoztak...a férfiak a siker érdekében lemondanak a magánéletükről, a teljes értékű párkapcsolatokról, mert a nagy hajtás mellett már csak önmagukra marad idejük. A nők a siker és a családalapítás között lavíroznak, mert őket meg az idő sürgeti és az elvárás, hogy nekik is ugyanolyan önállónak és sikeresnek kell lenniük, mint férfi társaiknak.
A könyv nem véletlenül kezdi az Y-osokról szóló fejezetet azzal, hogy kijelenti: ennek a generációnak nem könnyű.
Jogos a kérdés, hogy akkor mit is lehet tenni? Egyáltalán ki lehet-e lépni a fogyasztói társadalom által diktált viselkedésformákból...
Tari Annamária, Orvos-Tóth Noémi, Mark Wolynn szavai alapján azt gondolom: igen. Kellő odafigyeléssel és tudatossággal. Apró változtatásokkal.
Az is egy jó első lépés, hogy vesszük a fáradtságot és kicsit utánanézünk ezeknek a dolgoknak, mert így könnyebb saját magunkat és a korosztályunkat megértenünk, és az se utolsó szempont, ha ezek után ki tudjuk bogozni, milyen rejtőzködő feszültségeket okozhatnak körülöttünk ezek a generációs különbségek. Lehet, hogy a szüleink, a sűrű munkahelyváltoztatásaink alatt lustaságot látnak és ezért nem értenek bennünket? Lehet, hogy amiatt nem tudunk tartós kapcsolatokat fenntartani és kiépíteni magunk körül, mert fáj más boldogsága és életünk nehezebb történéseit nem szívesen osztjuk meg? Lehet, hogy egy népszerű arckrém vásárlása során már azonnal szebbnek látom magam, pedig még ki sem próbáltam?
Tari Annamária szerint, ha rendelkezünk egy egészséges önértékeléssel és önbizalommal, akkor nehezebben fogunk belegabalyodni az imént említett példákba, hiszen akkor tisztában leszünk az értékeinkkel, amikhez könnyebben fogunk tudni célokat és vágyakat igazítani, és nem a tökéletesség után fogunk vágyódni.
A gyakorlatban szerintem már az is megteszi, ha megpróbáljuk visszafogni és átalakítani a közösségi médiában élt szokásainkat, pl. megpróbálunk olyan embereket követni, akik hozzánk hasonló anyagi és társadalmi körülmények között élnek, és akik nem reklámokat és luxus termékeket nyomnak az arcunkba, hanem hétköznapibb, de sokkal személyesebb, pozitív élményeket, amikkel mi is azonosulni tudunk. A vásárlói szokásainkat is érdemes megzabolázni ilyen tekintetben; vásárlás helyett (ami csupán egy szerotonin dömping lenne, nálam régen a kozmetikai és szépségápolási termékek halmozása jelentette ezt) próbáljunk meg más (ingyenes) tevékenységekkel örömet szerezni magunknak, én a héten például kiültem a kertbe buborékfújózni egy félórára.
Én legalábbis így fogok tenni:)