A hétre elég esÅ‘s idÅ‘t jósolnak, legalábbis felénk, és ilyenkor nincs is jobb, mint bekuckózni és filmezni, amÃg újra beindul a napsütés. Én általában nagy filmfaló vagyok és tényleg a horroron kÃvül bármire rá lehet venni...de vannak olyan napok, amikor se izgulni, se agyalni, se szurkolni nincs kedvem és a romantikus filmeket is a hátam közepére kÃvánom és tényleg csak egy könnyű, megmelengetÅ‘ film elé szeretném levetni magam (persze a minÅ‘ségbÅ‘l ilyenkor sem adok le). Szóval összegyűjtöttem nektek azokat a filmeket, amiket én az ilyen alkalmakkor veszek elÅ‘.:)
Életrevalók (2011)
(kép forrás: imdb.com)
A sztori nem szokványos, de nem is bonyolult: egy ejtÅ‘ernyÅ‘baleset után tolószékbe került francia milliomos, Philippe, új gondozót keres maga mellé, amikor az állásinterjún megjelenik a cseppet sem odaillÅ‘, munkanélküli segélyen élÅ‘ Driss. Az ötvenes éveiben járó, kifinomult, hófehér Philippe és a két méter magas, fekete, Kool & The Gang rajongó Driss párosa egyáltalán nem hétköznapi és Å‘k sem gondolták volna az elején, hogy mekkora segÃtséget fognak nyújtani egymásnak. Ez a film olyan könnyedséggel és hétköznapisággal ütközteti és oldja fel a két világ sztereotÃpiáit, hogy az ember nem gyÅ‘z mosolyogni.
Felül semmi (2003)
(kép forrás: imdb.com)
Helen Mirren egy csodanÅ‘ és aki nem ért velem ebben egyet, az ne is olvasson tovább. Bárcsak több olyan nÅ‘ lenne, aki ilyen büszkén tudna öregedni. A film olyan 40-es éveik végén és 50-es éveik elején járó nÅ‘krÅ‘l szól, akik egy leukémiás barátjuk halála után a helyi kórháznak szeretnének pénzt gyűjteni, de nem akárhogy: az angol kisvárosi életbe belefáradt Chris ráveszi a többieket, hogy egy Ãzlésesen pucér naptárral kampányoljanak a jó célért. Természetesen a városka közössége teljesen felbolydul, Chris-ék életével egyetemben. Ez a film a bizonyÃték rá, hogy rajtunk áll mennyit csorbÃt az idÅ‘ a szépségünkön és az életörömünkön és, hogy sosem késÅ‘ kilépni a komfort zónánkból.
A séf (2011)
(kép forrás: imdb.com)
Én személy szerint nagyon imádom Jon Favreau-t és valahogy mindig is úgy képzeltem el Å‘t, ahogyan ebben a kis filmjében alakÃt. A fÅ‘szereplÅ‘ Carl élete épp a csúcspont utáni szakadékba zuhan: a házassága tönkrement, karrierjét pedig pillanatok alatt tönkrevágta a Twitter. Ex-felesége unszolására belevág egy régi álmába, hogy a versengéstÅ‘l és kritikáktól nyüzsgÅ‘ elit éttermek világától búcsút vegyen, és újra megtalálja az élete értelmét egy büfékocsi pultján keresztül Amerikát járva. Ha úgy érzem magam, hogy kicsit megakadtam az életben és nem tudom mit is kellene kezdenem magammal, akkor mindig ebbÅ‘l a filmbÅ‘l nyerek új energiákat. Plusz két jó tanács: 1. Egyetek a film elÅ‘tt/közben valami nagyon finomat, mert végig korogni fog a gyomrotok 2. Egyszer mindenképpen készÃtsétek el a film igazi fÅ‘szereplÅ‘jét, a kubai szendvicset
Apáca show (1992)
(kép forrás: imdb.com)
Ezt a filmet remélem nem kell senkinek bemutatnom. Nekem a 80-90-es évek filmjeit nézni mindig egy szentimentális élmény, mert ezek voltak azok a filmek, amiket minden vasárnap este együtt néztünk a nappaliban a családdal. Whoopi Goldberg pedig egyébként is egy hatalmas ráadás. Deloris-t, a másodosztályú bárénekesnőt egy apácazárdába rejti az FBI, miután egy gyilkosság szemtanújává vált. A harsány és csökönyös Deloris a legkevésbé sem illik bele az összképbe...de, mint utólag kiderül, a zárdának nagyon is nagy szüksége volt rá.
Terminál (2004)
(kép forrás: imdb.com)
Számomra akkor vált valósággá ez a film, amikor egyszer egy családi nyaralás alkalmával körülbelül 12 órát késett a gépünk és a reptéren kellett éjszakáznunk valamint amikor a barátommal egy római reptéren töltöttünk 24 órát, hogy megspóroljuk egy egy-éjszakás szállás árát. Persze ez semmi ahhoz képest, amit szegény Viktor Navorskinak kellett megélnie. A történet szerint, Viktor pont egy szerencsétlen napon érkezik Amerikába, hiszen azon a napon szűnt meg az országa hivatalosan létezni. Szegény Viktor több hónapra beszorul a bürokrácia fogaskerekei közé de szépen lassan megtalálja a helyét a reptér mikro-közösségében.
A segÃtség (2011)
(kép forrás: imdb.com)
Szerintem ez a lista legkevésbé ismert filmje pedig több okból is figyelmet érdemelne. Bámulatosan ötvözi a humort és a szorongató valóságot a 60-as évek Amerikájában (Mississippi), ami távolról sem volt egy kedvezÅ‘ világ az afro-amerikaiaknak és a fiatal, fehér, önálló nÅ‘knek. A filmben szerencsére mindkét oldalt végigkÃsérjük, mind a fekete házvezetÅ‘nÅ‘k és az Å‘ket felkaroló karrierista Skeeter törekvéseit.
Zöld könyv: Útmutató az élethez (2018)
(kép forrás: imdb.com)
Ismét a 60-as évek Amerikája és ismét az afroamerika-fehér ellentét, de kicsit másképp, mint A segÃtségben. Ebben az esetben egy kifinomult, fekete zongoraművész és egy mackós New York-i digó feszülnek egymásnak egy déli turné közepette. Furcsa helyzeteket szül, amikor ez a két nagyon különbözÅ‘ férfi megpróbálja megismerni és megérteni egymást. Tony figurája zseniális, pont annyira veszi komolyan az életet, amennyire kellene...meg egyébként is Viggo Mortensen rajongó vagyok.